A környezeti nevelés – mondanom sem kell – nagyon fontos. Talán a legfontosabb! Érzékenyít és tudást ad át. Sokszor nem is vesszük észre, hogy mennyit tanultunk, vagy mennyit formált a személyiségünkön. Gyakran nem csak a hallgatóság személyiségén, hanem az oktatóén vagy animátorén is. Nekem is megvannak a magam témái, amelyekben magabiztosan mozgok, azonban a mai gyerekek vagy fiatal felnőttek olyan lehetőségekkel és tudásbázissal rendelkeznek, amelyek sokszor engem is meglepnek. Így volt ez nem is oly rég az ország déli részén, ahol 20 fiatalnak adhattam elő. A cím: „Szántóföldtől az asztalig – avagy ki mit vet, azt arat”. Az előadás és workshop bemutatta az emberiség és a mezőgazdaság kézzel fogható kapcsolatát, a természet erejét, a farmer felelősségét, a kis- és nagyüzemi élelmiszertermelés lehetőségeit, érdekességeit, az olyan embereket, akik eredeti szakmájukhoz képest 180 fokos fordulatot véve a mezőgazdasággal kezdtek el foglalkozni. Ezeken kívül fontos részét jelentették az előadásnak a közösségi kertek is, amelyeknek óriási kultúrájuk van világszerte, s amely kultúrának városunk is részese 3 közösségi kerttel és egy közösségi gyümölcsössel.

Ki ne ismerné Jason Mraz-t és az I’m Yours című slágerét. Ő például hátat fordított a celebéletnek és jelenleg erdőkertekkel és kávébab-termesztéssel foglalkozik. A zenét nem hagyta teljesen maga mögött, de már kicsit másabb stílusban – főleg az agrárvilág és az élet szépségeiről – énekel. Érdemes belehallgatni!

No, de rátérve az előadásra: a téma első hallásra nem tűnhetett túl izgalmasnak, de ahhoz képest, hogy fakultatív volt a megjelenés, sokan voltak. Az előadás szépen lement, csillogó szemmel hallgatták, valamint szagolták és tapintották is, hiszen én úgy vallom, hogy minél több érzéket megmozgatunk, annál több minden marad meg a hallgatók emlékezetében. Ennek okán kókuszrostot tapintottak és az előadás workshop-jellegét megtartva saját kezükkel vetettek borsót, kukoricát, majd mindenki elvihette a növénykezdeményeit. Nagyon élvezték az ifjú felnőttek, hogy „piszkosak” lehettek. Volt, aki előző nap volt műkörmösnél, mégis talán ő túrta-fúrta a legjobban a virágföldet.

Majd záporoztak a kérdések ifjú bölcsészektől, leendő orvosoktól. Volt, aki már saját kutatással rendelkezett a közösségi kertekről kontaktokkal, tapasztalatokkal. Szóval ilyen az, amikor nem csak a hallgatók tanulnak, hanem az oktató is.

És hogy mit?

Hogy jó az irány! Hogy érdekli az embereket és ott van mindenkiben a tenni akarás és a természet, a talaj iránti szeretet és a vágyakozás, szakmától függetlenül.