A Tisza-tó, más néven Kiskörei-víztározó Magyarország legnagyobb mesterséges tava. Hazánk keleti régiójában a Tisza hullámterében kialakított mesterséges víztározó. Kiterjedését tekintve a Kárpát-medence második legnagyobb állóvize. 27 km hosszú és 9 km széles. A tó körül végig kiépített kerékpárúton körbetekerve nem csak egy jó edzésben lehet részünk, hanem közben gyönyörködhetünk a vízparti élővilág színességében is! A víztározó 1973-ban jött létre, amikor is üzembe helyezték a Kiskörei-vízlépcsőt. A terület az 1960-as évekig változatos képet mutatott: puhafás ligeterdők, galériaerdők váltakoztak üde fás legelőkkel és kaszálókkal, holtágakkal, morotvákkal, illetve nagy kiterjedésű gyümölcsösökkel, szántókkal.

A Kiskörei-vízlépcső céljai:

• A Jászsági- és Nagykunsági-főcsatornák vízellátásának biztosítása.
• Olcsó villamosenergia biztosítása a térségnek.
• Turisztikai és vízi sportolásra alkalmas terület létrehozása.

1968-69-ben kezdték el a mai gátak és a Kiskörei Vízerőmű építését, illetve az erdők letermelését. A munka roppant nagynak bizonyult, és mivel nem végeztek volna a fakitermeléssel a megadott határidőbe, ezért csak döntötték a fákat, de ki már nem szállították. Így napjainkban is rengeteg uszadékfa és tuskó található a területen, mely a vízi közlekedést veszélyessé teszi. Habár az ember szempontjából rizikóssá vált a közlekedés, az élővilág számára kiváló bújó- és szaporodó hely jött létre. Az óhalászi holtágban a tuskókon dankasirályok és küszvágó csérek költenek, a kiálló fatorzókon pedig a kárókatonák pihennek és szárítkoznak. E terület robbanómotorral nem látogatható.

 Az aponyháti őstölgyes az öreg, több száz éves fáival a mai napig kedvelt fészkelőhelye a fekete gólyáknak. 

Az első duzzasztás 1973-ban volt, az üzembe helyezéskor, majd 1980-ban a második ütem is megvalósult. A tározó ma is ezen a szinten üzemel. A harmadik duzzasztási szint kb. 150 cm-es vízemelkedést jelentett volna, azonban ezt már a gátak nem bírták volna el, így sok szárazulat maradt, mely dicséretes természetvédelmi szempontból: 127 km² területből 43 km² a szárazulatok kiterjedése. Közepes vízmélysége 1,3 m, de az élő Tisza folyómedrében 17 m is lehet. A folyó hossza a tározóban 33,5 km.

Az elmúlt évtizedekben a terület edényes flórája jelentősen átalakult, s ez a folyamat a mai napig is tart. A Tisza-tó elárasztása előtt a hullámtér 40%-át mocsári és vízi vegetáció, mocsárrétek és nedves legelők alkották, míg 28%-át természetes ártéri fűz-nyár ligeterdők, valamit telepített erdők és gyümölcsösök tették ki. 23%-a volt mezőgazdasági terület, melyet az árvizek folyamatosan veszélyeztettek. A hullámtér 9%-át cserjés, bozótos vegetáció borította.

A duzzasztás következtében a terület nagyobb részén mocsarasodási folyamat indult el. A volt kaszálók helyén mocsarak, mocsaras réteken nádas és gyékényes jelent meg, de a folyamatos vízborítás hatására nagy területeken alakultak ki növénymentes nyílt vízfelületek is. 

A tározó területén található magasabb rendű fás- és lágyszárú növényfajok száma csaknem 100. A növényzet területi aránya évről évre növekszik, a vízi- és mocsári növényzet egyre nagyobb területet hódít el a nyílt vízfelülettől. 14 jellemző növénytársulás fedezhető fel. A víztározó 53,9%-át borítja magasabb rendű növényzet. 

• erdőtársulások 23,34 km² (fűz-nyár ligeterdők)
• mocsárréti társulások 0,95 km²
• vízinövény-társulások 22,03 km²
• mocsárinövény-társulás 23,34 km²

A puhafaliget talaja öntéstalaj, mely nitrogénben gazdag. A fákra vadszőlő és süntök kúszik. Aljnövényzetében a gyalogakác és a hamvas szeder is jelen van. Tölgy-, kőris-, szilligeterdők és a bokorfüzesek is jellemzőek.

A környezeti nevelés fontos állomása az 1500 m hosszú, Tiszavirág ártéri sétaút, melyet 2007-ben adtak át. Szigetszerű szárazulaton helyezkedik el, ahol 10 állomáson keresztül olvashatunk a kérészekről, 3 pihenőhelyen töltődhetünk fel a séta fáradalmaiból, és a végén, az úgynevezett Göbén (belső tó) csónakázni is lehet, a kilátóról pedig megszemlélhetjük a Borzanat ívét.

Tiszafüred egyike a legrégebben lakott településeknek, már i.e. 4500-4400 között, a neolitikumban is éltek itt; majd az Árpád-korban település és temető is volt ezen a helyen. 1273-ban említik először a nevét (Fyred), viszont azt is láthatjuk, hogy 1596-1713 között 5-ször volt lakatlan. 1833-ban itt épült az első híd a Tiszán; majd 1849 márciusában a szabadságharc főhadiszállása is volt a település; 1891 és 1896 között történt a vasút kiépítése. 1984 óta viseli a városi címet.

Gyékénymunkák

Szövés: keskenyfűz

Fonás: széles levelű gyékény

A zsellérek foglalkoztak gyékényfonással (főleg férfiak). Gyékényből fontak méhkosarat, tojástartót, lábtörlőt. Szerszámuk a fanyelű vastű, bicska volt.

Vesszőfonás: fűz-, mogyoró- és égerfavessző

Alkalmas füzek: veres fűz, cinege fűz, sárga fűz, kecskefűz, rekettye fűz, amerikai fűz. A vesszőt augusztusban és ősszel szedték, de előfordult, hogy májusban és télen is. A vesszőt üstökben kb. 2 óra alatt kifőzték, míg a haja le nem hasadt. A főzött vessző téglavörös volt. Ezt a munkát is főleg férfiak csinálták. Csíkkas, tyúkól, varsa, haltartó készült belőle.

Teknővájás

Beás – “teknős” – cigányok csinálták (lingurárok), a teknővájásra leginkább a nyár- és fűzfa volt alkalmas. A fákat lomhullatás után vágták ki, majd fejszével faragták ki a teknőt, amely szemmértékre készült. Fejszével kinagyolták, majd kapocskával mélyítették a teknőt, melynek alakját a kétnyelű késsel adták meg. Teknőket csakis a családfő készített, a fiúgyerekek csak a fa kivágásában segítettek. Az asszony a készáruval járta a környéket.