A körülöttünk élő különböző állat- és növényfajok egyedszáma az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent. Egyes fajok ki is haltak vagy menthetetlenül a kihalás szélére sodródtak. Az okok között említeni kell az egyedek kontrollálatlan vadászatát, az élethelyük feldúlását, eltüntetését és az emberi tevékenység hatására felgyorsult klímaváltozást.

Hogy mitől válik egy faj üldözötté vagy épp védetté, az nem csak a jogszabályoknak köszönhető, hanem a hiedelmeknek is. Fontos feladat – nem csak nekünk, hanem az utánunk jövő generációknak is -, hogy megóvjuk Földünk élővilágának sokszínűségét. A jövőbeni védelemért pedig a jelenben tudunk tenni, nem csak jogrendszerünk alakításával, hanem a fiatal, még nyitott és könnyen formálható generáció környezeti nevelésével, példamutatásunkkal. A környezeti nevelés egyik alapja, hogy amint lehet, megmutassuk gyermekeinknek azt a csodát, amit Földanyánk létrehozott. A hatékony neveléshez minden érzékszerven át ható élményt, tudásátadást kell nyújtanunk.

A számos denevérfaj azon csoportok közé tartozik, melyek az úgynevezett „nem szeretem állatok” körét alkotják. Ennek elsődleges okai a negatív hiedelmek, melyek között kiemelt szerepet kap a hajba ragadásuk, a vérszívásuk (igaz, pár trópusi faj nyalogat vért), szalonnalopásuk és még sorolhatnánk. A denevérek, mint minden egyed, próbál alkalmazkodni a folyton – az emberi hatás miatt túl gyorsan – változó környezethez. Azzal, hogy minden nap újabb és újabb szeletet fogyasztunk el végleg a Föld tortájából, szűkítjük a velünk együtt élő egyedek életterét. A denevérek régóta azon fajok közé tartoznak, amelyeket az emberi társadalom együttesen nem szeret – legalábbis évekkel ezelőtt ezt még általánosságban ki lehetett jelenteni. Mára – ha úgy tetszik – finomodtak, lazultak azok a vélemények, melyek olyan szélsőségesen és alaptalanul perifériára sodorták ezeket a repülő emlősöket.

A változás okai között említendő a denevérspecialista szakemberek állhatatos munkája és tudása. Hazánkban is többen foglalkoznak érzékenyítéssel, köztük is az egyik legkreatívabb Boldogh Sándor András biológus, az Aggteleki Nemzeti Park munkatársa és Dobrosi Dénes, a JNKSZM Kormányhivatal természetvédelmi felügyelője.

A történelem során a denevérfajok fennmaradásának elsődleges oka a kiváló alkalmazkodóképességük. Darwin óta tudjuk, hogy egy faj akkor sikeres, ha az állandóan változó környezethez a lehető leghatékonyabban képes alkalmazkodni. Ennek köszönhetően egyes fajok megtalálták életterületüket az ember által épített környezetben is.

Világunk folyamatosan változik, így nekünk, szakembereknek is követni kell a változásokat.  A kommunikációs felületek átalakultak, megváltoztak, a különböző generációk médiafogyasztása rendkívül eltér: a húszas, harmincas éveikben járók már tv-t nem, vagy csak ritkán néznek, míg az idősebb generáció információszerzése a hagyományosabb médiára épül. Mára leginkább a közösségi médiáké lett a főszerep, így üzeneteink eljuttatásához fontos megtanulni az új közeg használatát, hiszen csak a Facebook felhasználóinak száma elérte 2020-ra a 2,5 milliárd főt, amiből 1,66 milliárd ember napi szinten aktív. Ez hatalmas szám! S ez csak az egyik új „közösségi tér”!

A denevérek különleges állatok. Önálló emlősrendet képeznek, a kézzel repülők rendjét. Legkisebb fajuk a dongódenevér (Craseonycteris thonglongyai), mely alig több, mint 2 grammos és 6 centiméteres, míg a repülőkutyák szárnyfesztávolsága elérheti a 1,5 métert is. Testfelépítésük is egyedi. Ujjpercek és kézközépcsontok nagymértékben megnyúltak. Akár egy évet is tudnak függeszkedni a lábuk speciális szerkeze miatt, mivel karmaik automatikusan begörbülnek. Szívük mérete a testükhöz viszonyítva háromszor nagyobb, mint más emlősállatoké. Repüléskor testhőmérsékletük 41 Celsius fokos, 1100-at is verhet a szívük percenként, a túlhűlést a szárnyán keresztüli hőleadással kerüli el. Párosodásuk ősszel van, de a méhfalban raktározott hímivarsejt csak tavasszal termékenyíti meg a petesejtet. Vemhességi idő 1,5-3 hónap, mely a rossz idő estén két héttel is meghosszabbodhat. Az utódok száma egy vagy kettő. Embrió korban leváltja tejfogait. Világrajövetelkor azonnal az emlőre tapad és pár hétig ottmarad, majd „óvodába” kerül, ahol anyját várva pihen, amíg az vadászik. Míg a nőstények 3-4 hónap alatt lesznek ivarérettek, addig a hímek csak 1,5 év alatt. A rekord életkor fajtól függ, akár 9-23 év is lehet, áltagéletkoruk viszont csak 3-5 év. A fiatalok túlélési aránya 65-80%. Vándorlásaik 100 km-től akár több ezer km-ig is terjedhetnek. (Egy korai denevér például 2347 km-t is vándorolt.) Telelés alatt súlyuk 25-30%-át elvesztik, ekkor testhőmérsékletük 38-40 Celsius fokról néhány Celsius fokra, légzésszámuk pedig az aktív időszak percenkénti 4-6-járól óránként 1-re csökken, szívverésük a repüléskor mért 800-ról teleléskor 15-20-ra változik percenként. (Sajátos hibernáció.) 6-8 alkalommal ébrednek fel a tél alatt. Ilyen és még ehhez hasonló érdekességekkel lehet felkelteni irántuk a pozitív érdeklődést. Nem beszélve arról, hogy egy közönséges törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) egyetlen éjszaka alatt 3200 szúnyogot képes elfogyasztani!

A hazai denevérek egy része hallható, 20kHZ frekvencia alatti hangokat is kiad, melyek főleg szociális hangok, melyek leginkább a szálláshelyükön jelennek meg. Ez hallható a falból a panelházak lakói számára. A denevérek a fecskékhez hasonlóan isznak: repülés közben a víz felszínéről kortyolnak egyet.

A denevérek azon állatok közé tartoznak, melyek nagy mértékben megosztják az embereket. Ki nem hallott volna már Drakuláról vagy épp Batmanről? Míg az egyiktől félünk, a másikra hősként gondolunk. Mindkét figura tervezőit a denevérek misztikus homályba vesző életvitele ihlette. Így hát vannak, akik undorodnak tőlük; vannak, akiknek közömbösek; és olyanok is akadnak – szerencsére, már egyre többen -, akik szeretik, féltik, óvják őket. A köztudatban keringő tévhitek tömkelegét lehetne itt felsorolni. Az emberek életében a sötétség állatai mindig is titokzatosak voltak, misztikus tulajdonságokkal ruházták fel azokat. Nem ismerték, nem látták őket. Sokan azt hiszik, hogy madarak, mivel repülnek; vagy vért szívnak, hajba ragadnak, az ördög megtestesítői. Az ókori világ hiedelme szerint az elhamvasztott denevér hamvait vörös borba keverve a tejelválasztást segítette, illetve szembetegségek gyógyítására is alkalmazták vérüket. Vérszívó fajok tényleg léteznek, de kizárólag Dél-Amerikában találkozhatunk velük. Ilyen a fehérszárnyú vérszopó denevér (Diaemus youngi), farkatlan vérszopó denevér (Diphylla ecaudata) és a Rőt vérszopó denevér (Desmodus rotundus).

Az előbbi felsorolás a teljesség igénye nélkül íródott. Elnevezésük többféle hazánkban is. Számos népi neve közül a legismertebb a bőregér, de ismert a szárnyas egér, pup denevér, pup egér is (Herman, 1901). Az már pozitív fejleménynek minősíthető, hogy Magyarországon az összes denevérfaj Darányi Ignác földművelésügyi miniszter rendeletére (24 655/VII/1. 1901) védelemben részesítendő állatnak minősült, ahogy igaz ez napjainkban is (13/2001, KöM rendelet, I.45.).

Sokáig azt hitték, hogy kárt tesznek állatban, emberben egyaránt. Ezek a híresztelések azonban közel sem fedik a valóságot. Szimplán annyit értek el, ami nem csekély, hogy az emberek évtizedeken át irtóztak ezektől a fajoktól, és senki sem igyekezett kellő mértékben felhívni a figyelmet hasznosságukra. Szerencsére mindig akadtak, akadnak olyan szakemberek, akik tudására megbízhatóan tudunk támaszkodni. Ők azok, akik „sötétben is látnak”, és – mivel rengeteg időt töltenek a denevérekkel – hitelesen tudják bemutatni a denevérek hasznát. Egy fajt hasznosnak vagy károsnak titulálni alapvetően téves dolog, mégis így gondolkodik a szakmán kívüli emberek többsége. Ez alapján ítéli meg a körülötte élő fajok egyedeit. Hasznos, ha nekünk az. Tény, hogy minden élőlény a földi bioszféra rendszer része, és mindre szükségünk van. Az elmúlt években érezhetően enyhült a denevérek megítélése. A koronavírus (COVID-19) körüli történések, reméljük, nem ássák alá a denevérekről lassan kialakult pozitívabb megítélését. 2016-ban az év emlősének, emlőseinek is megválasztották őket. Ennek hatására szórólapok, kiadványok, előadások jelentek meg róluk. Mind azt a célt szolgálták, hogy a denevérek közelebb kerüljenek az emberekhez, és felhívják a figyelmet fontosságukra. Szerencsére hazánkban is védi a jog ezeket a fajokat. 

Védelmük többrétű lehet, passzív és aktív egyaránt. Passzív a jog megalkotása, aktív a cselekvő védelem. Ahogy az életterük változott az elmúlt pár évtizedben, úgy próbáltak ők is alkalmazkodni az új környezethez. Az emberi tevékenység hatására eltűntek az öreg, odvas fák, viszont felépültek a panelházak, melyek repedései hasonlóképpen nappali búvóhelyet nyújtanak. Természetesen ez nem a legjobb megoldás. Védelmük érdekében mesterséges, speciális denevérodúkat helyezhetünk ki a házunk falára vagy épp az idősebb, magas fákra. Ha nincs szigetelve, csak nyári menedékhely számukra, viszont így is hasznos. Denevértornyokkal kombinálva egy város denevérvédelmi intézkedéseit kiváló megoldás lehet egész éven át tartó védelmükre.