Észak-Amerikában járva gyakran összefuthatunk a vándorrigóval (Turdus migratorius), mely – ha megjelenésében nem is – viselkedésében nagyon hasonló a mi fekete rigónkhoz. A Turdus nemnek egyetlen Észak-Amerikában honos faja, azonban Alaszkától Mexikóig költ. Annyira jól alkalmazkodott a települési környezethez, hogy állománya sűrűbb a lakott területeken, mint a természetes élőhelyén. Testhossza 25 cm, testtömege 54-94 gramm. Az évszakoknak megfelelően rovarokat és bogyókat is fogyaszt. Nyáron párban él, télen nagy csapatokba verődik és délre vonul. Egy alkalommal Floridában 50.000 egyedből álló csapatot figyeltek meg.

 A fészket a tojó készíti, a hím hordja az építőanyagot, mely főleg sár, fűszál. Költési időszaka tavaszra tehető, és van, hogy három fészekaljat is felnevel – s ez igazán figyelemre méltó, mivel rengeteg ragadozó fenyegeti fiókáit. Kígyók, mosómedvék lesnek a tojásokra, fiókákra. A szülők nem épp ijedősek. Nagy lármát csapnak, ha valaki a fészekhez közel megy, s időnkét meg is támadják azt. Tojásai színe a mi fekete rigónkéhoz hasonlóan halványkék. Általában a fészekben lévő 3-5 tojás költési ideje 11-14 nap, s a fiókák két hét után már ki is repülnek, bár ekkor még nem tudnak tökéletesen repülni, farktolluk is csonka – s ez a táplálékszerzésnél hátrány -, így a szülők még etetik őket egy ideig. Érdekessége, hogy visszatérhet a régi fészekhez, melyet kipofozva újra birtokba vesz. Szerencsére állománya nem veszélyeztetett.